2020 | egy könyvmoly tervei

A tavalyi év sok szempontból életem egyik legszebb, legsikeresebb és legizgalmasabb éve volt. Gyakran túlzásba esek, de most kivételesen nem ez az eset áll fenn. 2019-ben végzős voltam, szalagot avattam, szerenádoztam, ballagtam, érettségiztem, és persze rengeteget tanultam - emellett természetesen stresszeltem rendesen -, majd "érett" felnőttként nyáron dolgoztam, nyaraltam a barátaimmal, barátommal. Ezt követően szeptemberben kezdtem az egyetemet feltöltődve, tele energiával és lelkesedéssel. Nem mondanám, hogy hamar hozzászoktam az új életritmushoz, az új körülményekhez, a pesti élethez, de szépen lassan belerázódtam, s büszkén jelentem be, hogy az első vizsgaidőszakot is túléltem.

Bár a tavalyi évem elég izgalmas és sokszínű volt, elég gyors és kaotikus is egyben, ami azt jelenti, hogy a könyvmoly-énem legbelül lassan haldokolni kezdett. Lehet, hogy kicsit drasztikusan fogalmaztam, de amikor év végén visszatekintettem, és összegeztem 2019 olvasmányait, enyhén rosszul éreztem magam (a számokba inkább nem is mennék bele)...


De a múlton nem tudok változtatni, így csak egy lehetőség marad, tervek az előttem álló évre. A listakészítés és tervszövögetés már-már a hobbim, de meg kell hagyni, a kivitelezéssel eléggé hadilábon állok - többek között ezen is szeretnék változtatni idén. Amikor január elején leültem, és végiggondoltam, hogyan tudnék több időt szentelni az olvasásnak, valamint hogyan lehetnék "hatékonyabb olvasó", rájöttem, nem is jó irányba indultam el. Nem azt kell meghatároznom, hogy egy nap hány oldalt olvasok el, vagy hogy a következő három hónapban milyen könyveket veszek a kezembe. Sokkal inkább arra kell koncentrálnom, hogy szépen lassan beépüljön a mindennapjaimba, még ha ez csupán pár oldalt jelent.

A bullet journal és az újabb határidőnaplók jól ismert része. Bár sok időbe telt, idén januárban sikerült minden egyes nap vezetnem ezt az oldalt, és elképesztően motivált. Kezdetben féltem, nehogy előtörjön a maximalizmusom, s idegesítsen, amikor az elolvasott oldalak rovatba nullát kell írnom. Voltak olyan napok is, sőt, összesítve többségben voltak a "nullás napok". Azonban ez nem versenyfutás, nem kell bizonyítanom senkinek, ez csupán visszajelzés magamnak, ami nagyon motiváló.

Nagyon szimpatikus Vecsei H. Miklós gondolata arról, hogy több jelenlétre és csendre van szüksége az embereknek ahhoz, hogy ne vesszenek el a világban. Nem szeretnék fellengzős okoskodásba bocsátkozni ezzel kapcsolatban, de el kell ismerni, nagyon sok időt vesz el tőlünk az internet, a közösségi oldalak. Éppen ezért tűztem ki célul azt, hogy az üresjáratokban, mint egy metró- vagy vonatút, tízperces várakozás egy találkozó előtt vagy reggel a félkómás állapotban nem a telefonom, hanem egy könyv után nyúlok.

Előző években gyakran csináltam azt, hogy ha tetszett egy író stílusa, vagy egy műfaj, akkor a következő hetekben-hónapokban csak hasonló könyveket vettem a kezembe. Természetesen, amikor az ember rákattan valamire, akkor nem tud megálljt parancsolni, muszáj elolvasni még egy oldalt, fejezetet, könyvet - azonban ez nem mindig szerencsés. Nem kell messzire mennem példáért, ugyanezt műveltem tavaly Nicholas Sparks szerelmi regényeivel, később pedig Agatha Christie krimijeivel. Az eredmény: halomban állnak a könyveik a polcomon, de most úgy érzem, kell egy kis változatosság. Tehát összegyűjtöttem magamnak egy listán többféle szempontot miszerint variálhatom a könyveket, s lehetőleg egy hónapban nem lesz átfedés a témák, műfajok között.

Tavaly kicsit magasra tettem a lécet az idén 100 könyvet olvasok el kijelentésemmel, tehát 2020-ban az ötven lett a bűvös szám. Ahogy már említettem, igyekszem minél több műfajt megismerni minél több számomra ismeretlen szerzőtől. Emellett terveim között szerepel havonta egy angol nyelvű könyv elolvasása, hogy szinten tartsam az angol nyelvtudásomat.

Ezt a pár soros listát iránymutatásként alkottam meg. Mint a merülő búvárok vezetőkötele, ha kicsit elkalandoznék, vagy szem elől veszteném a célt, segít visszatalálni, újra meglelni a motivációt. Nem kötelezni akarom magam arra, hogy többet olvassak, ez tényleg szívem vágya, csak az egyetem, a munka, meg minden más ügyes-bajos dolog mellett néha elveszik a kikapcsolódás ezen formája, ami elképesztően fontos.

Megosztás:

0 vélemény