Éviránytű | Célok 2019-re

Ha jellemeznem kéne magam, azt mondanám, hogy inkább a szavak, mintsem a tettek embere vagyok. Ha kell, én órákon keresztül ülök egy lap felett vagy a gép előtt, és tervezgetek. Csodálatos táblázatokat szerkesztek, mindent tökéletesen végiggondolok egészen az ötlet kipattanásától a halálomig, de valahogy ez a folyamat megakad a kivitelezésnél. Természetesen mindig hibátlan indokot találok arra, hogy miért nem viszem mindezt véghez. Nincs időm a suli mellett. Túl álmos vagyok. Ez nem egy kreatív pillanat. Ha csak holnap megyek el futni, nem omlik össze a világ. És a többi, és a többi.

Nos, idén úgy döntöttem - pontosabban tavaly november vége felé -, hogy a 2019-es év más lesz. Egyrészt talán azért, mert az életem gyökeresen megváltozik, amint leérettségizem és eldől, hogy melyik egyetemre vesznek fel. Másrészt, nem akarom tovább élni ezt a halogató életet. Imádom azt az érzést, melyet egy produktív nap végén érzek. Ezért született meg ez a bejegyzés. Afféle iránytűként, hogy merre haladjak azért, hogy 2019. december 31-én azzal az elégedett érzéssel feküdjek le, hogy egy teljes, produktív és boldog évet tudhatok magam mögött.


érettségi & egyetem

Talán banálisan hangzik, de idén az az elsődleges célom, hogy jó eredménnyel leérettségizzek, és bejussak egy egyetemre. Napjainkban az egész normális, sőt szinte evidens dolog, hogy gimnázium után az ember továbbtanul valamilyen egyetemen, hogy legyen egy (vagy akár több) diplomája, amivel minden különösebb gond nélkül el tud helyezkedni és boldogan élni, míg vége nincs a dalnak. Egészen tavaly szeptemberig én is úgy gondoltam, hogy ez az élet rendje: gimi, érettségi, egyetem, diploma, munka, család stb. Azonban most, hogy már csak három hónap választ el az érettségitől, még kevesebb a jelentkezéstől, finoman szólva kezdek rettegni kicsit. Egyelőre úgy tornyosul felém ennek a vizsgának a súlya és gondolata, hogy fogalmam sincs, mikét fogok túljutni rajta. Mindenesetre, nagyon nincs más választásom, mint tanulni és nekifutni.


rendszeres blogolás

Az előttem álló akadályok ellenére idén a második legfontosabb célom, hogy rendszeresen blogoljak. Az igazat megvallva, ezt minden évben megfogadom, de valahogy mindig megszegem ezt a magamnak tett ígéretet. Vagy nincs elég időm, vagy kedvem, vagy kitartásom, igazából lényegtelen. Az eredmény folyton ugyanaz: nem blogolok. Pedig ez az egyetlen biztos tervem a jövőre: az írás. Nem tudom, hogy hol, kivel, kinek és meddig. Azt viszont tudom, hogy ezt szeretem és akarom csinálni. Éppen ezért kellene összeszedni magam, és komolyan belevágni a blogolásba.


rendszerezettség

Igen, a másik sarkalatos pont. Viszonylag maximalista embernek tartom magam: szeretem átlátni a káoszt (vagyis az életem), ezért határidőnapló nélkül igen nehéz a túlélés. Viszont időnként abba a hibába esek, hogy ha nincs kéznél a naplóm, akkor vagy túl lusta vagyok később felírni az infót, vagy szimplán elfelejtem, így egy idő után összecsapnak a fejem felett a hullámok.
Ezért elhatároztam, hogy ezentúl a táskám kötelező kelléke lesz a határidőnapló is. Mindig kéznél, nehogy újra elkövessem a régi hibát.



100 könyv

A bűvös száz. Még sosem sikerült egy év alatt elolvasni ennyi könyvet, ezért idén ezt is bevettem a sorba. Az utóbbi időben nézegettem kihívásokat, hátha egy lista jobban motivál a cél elérésében, de egyik sem fogott meg igazán, és rájöttem, hogy inkább stresszelne, mint ösztönözne a tudat, hogy azt a maradék hatvannyolc könyvet el kell olvasnom 2019. december 31. 23 óra 59 percig. Sokkal élvezhetőbb és nyugisabb, ha csak sodródom az árral, és egyszerűen elolvasom azt, ami szembe jön velem és elsőre felkelti az érdeklődésem.


fejleszteni a kitartásomon

Ahhoz, hogy a 2019-es bakancslistámon szereplő minden sor elejére pipát tehessek, kétség kívül kitartás kell. Márpedig nekem ez az egyik legrosszabb tulajdonságom; irtó könnyen és gyorsan feladok egy dolgot, elengedek egy esetleges problémát ahelyett, hogy dolgoznék rajta és megoldanám. Teljesen tisztában vagyok ezzel, változtatni mégsem olyan könnyű. De ha már egyszer belevágok egy ilyen komolyabb lista kipipálásába, akkor ez sem maradhat le róla.



feszegetni a határaimat

Ez a pont elég nagy közhelynek tűnhet, de azok, akik ismernek, valószínűleg bátorítóan bólogatnának az ötlet hallatán. Ha valaki egyszer szeretne látni egy élő és lélegző könyvmolyt, aki csak ünnepekkor jön elő a kuckójából, az írjon nyugodtan. Nagyon ritkán lépek ki a komfortzónámból, aminek megvannak a maga előnyei és hátrányai. Pár nappal ezelőtt azonban rádöbbentem, hogy ebben az évben gyökeres változás lesz az életemben, ami nemcsak arra kényszerít majd, hogy kilépjek egy kicsit a komfortzónámból, hanem arra, hogy olyan messze fussak tőle, amennyire csak lehet. Éppen ezért kell szakítanom a félős, zárkózottabb énemmel és feszegetni kicsit a saját határaimat, nehogy váratlanul érjen egy ilyen nagy változás.


elégedettség

Az előbb említett hat pont mind szép és jó. A határozott tervek értelmet adnak az ember életének, egy célt, amiért érdemes nap, mint nap megdolgozni. Sokszor mégis elfeledkezünk arról, hogy az út sokkal fontosabb és élvezetesebb, mint az az egy rövidke kis pillanat, amikor elérjük a kitűzött célt. Igen, tudom, klisé. Azt mégis be kell látnunk, hogy igaz. Éppen ezért biggyesztettem oda a bakancslistám végére a megjegyzést, hogy a nagy céltudatosság és törtetés ne vonja el a figyelmem azokról az apró örömökről, melyek a célhoz vezető úton várnak rám.

Ti készítettetek idén bakancslistát?

Megosztás:

2 vélemény

  1. Imádom ezt a listát (és a fotót is még mindig, ahw :3), fogalmad sincs, mennyire inspiráló!
    Kívánom, hogy minden célod teljesüljön. ;)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszi Sára *.* engem meg te inspiráltál, szóval bezárult a kör :3

      Törlés