Üzemeltető: Blogger.

Délutáni tea mellé || áprilisi könyvlistám

írta - április 04, 2018

A sok tanulás, délutáni sulis tevékenységek, illetve a párhuzamosan futó versenyek miatt a szabadidőm heti átlag óraszáma mostanában megegyezik a nullával - de gondolom, ezzel sokan vannak még így. Az egyetlen szívfájdalmam, hogy nem jut elég időm az olvasásra, ha mégis, akkor meg a kötelező olvasmányok vannak terítéken. Így az elméletben nagyon jól kitalált, ám a valóságban kevésbé jól megvalósuló havi könyvlistámra áprilisban néhány magyar verseskötetet válogattam össze (éljen a költészet napja!).


Tisza Kata - Akik nem sírnak rendesen

Ezt a kötetet egyik barátom ajánlottam, akinek rendkívüli ízlése van az irodalom terén (is). Miután pár mondatban elmesélte, milyen fantasztikus pszichoprózákat olvasott az Akik nem sírnak rendesenben, tudtam, hogy amint lehet, megszerzem ezt a könyvet. Ez a pillanat pár héttel ezelőtt következett be. Rögtön el is kezdtem, azonban időhiány miatt csak a tizedik oldalig jutottam. Ezért úgy döntöttem, hogy inkább később, jobban belemélyedve látok neki, mert ezek a pszichoprózák teljes figyelmet követelnek és érdemelnek.


Fülszöveg

Tisza Kata pszichoprózái (és versei) különös, kagylószerű szövegek. Egyszerre mélyen személyesek, ugyanakkor merítenek a kollektív tudattalanból: mindenki a saját sorsára ismerhet bennük. Olyan vékony mezsgyén járunk, a talajvesztés két iránya, a zuhanás és a repülés közt, hogy nem marad másunk, mint az életösztön egyensúlya. Az Akik nem sírnak rendesen egy érintetlen, sima vízfelszín áttetszőségével mutatja meg az emberi kapcsolatok mögött húzódó fullasztó valóságokat. És az elmúlást. És a halálfélelmet. És a gyászt. Legnemesebb érzelmeink álarca mögül ördögök közönyös arca bámul. Hiába fordítunk hátat, a szembesülés elkerülhetetlen. Egyszerre szívszorító és gyógyító könyv.



Fodor Ákos - Gyöngyök, göröngyök

Fodor Ákosról nem is olyan régen mesélt egyik barátnőm, miközben a könyvtár polcai között kacskaringóztunk. Szégyen vagy sem, azelőtt még sose hallottam róla, de aznap délután mindent bepótoltam. Beleolvastam a verseibe, melyek - finoman szólva - teljesen lenyűgöztek. Letisztult, tökéletesen egyszerű a közlésmódja, a szerkesztése, mégis olyan mély gondolatokat fogalmaz meg és olyan fontos üzenetet ad át, amit kivétel nélkül minden ember magára tud venni. Alig várom, hogy kézbe vegyem a kötetet.


Fülszöveg

HÁLA 
Köszönöm, 
hogy köszönöm.



Varró Dániel - Mi lett hova?

Végül Varró Dániel 2016-os verseskötete a Mi lett hova? se maradhatott ki az áprilisi könyvszemléből. Kapcsolatom ezzel a könyvvel teljesen megegyezik a fent említett Tisza-kötethez fűződő valósággal: osztálytársam adta kölcsön, azonban nem jutottam a végére. Már ismerem Varró stílusát, művei - legyen szó akár regényről, vagy verseskötetről - mindig mosolyt csaltak az arcomra, és biztos vagyok benne, hogy ez most sem lesz másként.


Fülszöveg

Küldök ​egy új verset, Óda a haladékhoz címűt, remélem, elég szívhez szóló, mert pár nap haladék még nagyon elkelne – írja a költő a kiadónak, aki természetesen meghatva megadja a haladékot, hiszen ez a kötet csupán tizenhét évvel a Bögre azúr, valamint épp hogy kilenc évvel a Szívdesszert után készül el, és hát a jó munkához, tudjuk, idő kell. Főleg, ha a költő nem kapkodós. Viszont bámulatos költemények születhetnek épp emiatt arról, hogy nem az, és hogy milyen nem még. Hogy nem kertbarát, nem e-mail- és telefonbarát, viszont gyerek- és családbarát, illetve hogy mit jelent számára a költői szerep, kiváltképp mikor hitvesi, esetleg létösszegző lírát vagy épp futballkommentátor-ódát, tehenészeti költeményt költ. Ebben a kötetben minden tiszta sor, mindent ki lehetett mondani, minden olyan mint minden, és Daniból közben Dániel lesz, mi pedig megtudjuk, hogy az ő korában / egy rendes költő meg van halva már. Azonban ő konokul ragaszkodik magánemberi rendetlenségéhez, miközben ha a rímek és ütemek rendjéről van szó, a nyelv és a forma úgy engedelmeskedik neki, ahogy nagyon keveseknek a kortárs költészetben.



Hasonló bejegyzések

0 vélemény